A konfliktuskezelés ötféle módja
(Goda Gyula nyomán)

Egy személy viselkedése konfliktusos helyzetben két dimenzió mentén írható le:

 

1.Önérvényesítés, vagyis milyen mértékben törekszünk saját szándékaink érvényesítésére

2.Együttműködés, vagyis milyen mértékben törekszünk a másik személy szándékait figyelembe venni.

Ez alapján a konfliktus kezelésének ötféle módját határozhatjuk meg. Meg kell jegyeznünk, hogy mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos helyzetekben, mindnyájan képesek vagyunk mindegyik módot alkalmazni. Igaz viszont, hogy némelyiket jobban, így sokszor hagyatkozunk azokra.

 




A versengés önérvényesítő és nem együttműködő. Az egyén saját szándékait érvényesíti a másik személy rovására. Jelentheti a „saját igazáért való kiállást”, a helyesnek vélt álláspont védelmét, vagy egyszerűen a győzelemre való törekvést.

Mikor alkalmazzuk:

  • Amikor a gyors, határozott cselekvés életbevágóan fontos.
  • Lényeges kérdéseknél, melyekben népszerűtlen megoldásokat kell bevezetni: pl. költségek megnyirbálása, népszerűtlen szabályok érvényesítése, figyelmeztetés.
  • Azokkal az emberekkel szembeni önvédelemként, akik visszaélnek a nem versengő viselkedés nyújtotta előnyökkel.
  •  

    Az alkalmazkodás együttműködő és nem önérvényesítő. A versengés ellentéte. Az egyén lemond saját szándékairól, hogy a másik szándékai érvényesülhessenek. Bizonyos önfeláldozás van ebben az eljárásban. Az alkalmazkodás öltheti az önzetlen nagyvonalúság vagy jótékonyság formáját, lehet a másiknak való kényszerű engedelmeskedés, vagy lehet a másik szempontjaink elfogadása.

    Mikor alkalmazzuk:

  • Amikor belátjuk, hogy tévedtünk, elfogadjuk a jobbik álláspontot.
  • Amikor a probléma sokkal fontosabb a másik számára, mint a mi számunkra, s eleget akarunk tenni a másik igényeinek.
  • Amikor a versengés folytatása csak ártana a helyzetüknek, amikor legyőzöttek, vesztesek vagyunk.
  •  

    Az elkerülés nem önérvényesítő és nem együttműködő. Öltheti diplomatikus kitérés formáját, egy kérdés kedvezőbb időpontra való halasztását vagy egyszerűen visszahúzódást egy fenyegető helyzetből.

    Mikor alkalmazzuk:

  • Ha egy adott probléma jelentéktelen vagy csak átmeneti.
  • Ha nem látunk esélyt arra, hogy szándékaink érvényesüljenek – pl. kevés a hatalmunk, vagy olyan akadályba ütközünk, amint nagyon nehéz lenne változtatni (országos politika, valakinek az alapvető személyiségvonásai stb.).
  • Ha a konfrontációval járó valószínű kár nagyobb, mint a konfliktus megoldásának előnyei.
  • Ha további információk gyűjtése több előnnyel kecsegtet, mint az azonnali döntés.
  • Ha mások hatékonyabban tudják megoldani a konfliktust.
  •  

    A kompromisszumkeresés átmenet az önérvényesítés és az együttműködés között. A cél valamilyen kivitelezhető és kölcsönösen elfogadható megoldás találása, amely részelegesen mindkét felet kielégíti. A kompromisszum középúton helyezkedik el a versengés és az alkalmazkodás között. A kompromisszumkeresés „félúton való találkozás”, kölcsönös engedményeket vagy egy gyors áthidaló megoldás keresését jelenti.

    Mikor alkalmazzuk:

  • Mikor a célok meglehetősen fontosak, de nem érik meg azt az erőfeszítést vagy esetleges szakítást, ami egy nagyobb mértékben önérvényesítő stílussal együtt járna.
  • Komplex problémák időleges rendezésének elérésére.
  • Kielégítő megoldás elérésére, időkényszer esetén.
  • Mint kielégítő konfliktuskezelési mód, ha a problémamegoldás vagy a versengés nem jár sikerrel.
  •  

    A problémamegoldás egyszerre önérvényesítő és együttműködő. Magában rejti azt a törekvést, hogy együtt dolgozva a másik személlyel találjunk valamilyen megoldást, mely teljesen megfelel mindkettőnk szándékainak. Azt jelenti, hogy beleássuk magunkat egy problémába azzal a céllal, hogy megtaláljuk a két fél alapvető érdekeltségét, s találjunk egy olyan alternatívát, mely mindkét érdekskálának megfelel.

    Mikor alkalmazzuk

  • Megoldás keresése olyan esetekben, mikor mindkét felfogás fontos ahhoz, hogy kompromisszumos megoldás szülessen.
  • Olyan emberek gondolatainak hasznosítása, akik eltérő nézőpontból közelítenek meg egy problémát.
  • Egy kapcsolatot megrontó negatív érzés közös feldolgozására.
  •  

    A konfliktuskezelés öt lépése

     

    1. Keretek, cél, személyek kompetenciájának, személyes felelősségvállalásának meghatározása.

     

    2.Az igazi konfliktus feltárása

     

    3.A konfliktus megbeszélése

     

    a,Hallgassuk meg a másikat, jelezzük felé, hogy elfogadjuk, mint vitapartner.

    b,Aktív hallgatás alkalmazása (partner tudomására hozzuk, hogy értjük a problémáját, visszaismételjük a hallottakat).

    c,Harcoljunk ki figyelmet magunknak.

    d,Saját álláspontunk kifejtése.

    e,Hozzunk létre kölcsönösen megfelelő alternatívát.

     

    4.A választott megoldási mód részletes kidolgozása, konkretizálása (személyek, idő, hely, szankciók meghatározása).

     

    5.Kivitelezés után utánkövetés, ellenőrzés.